Nyerges Gábor Ádám: Vasgyúrók
Nyerges Gábor Ádám Vasgyúrók című kötete a Prae Kiadó gondozásában jelent meg, közösségi finanszírozás segítségével. A kiadó 2018 óta ad otthont a szerző műveinek. Az öt verseskötetet és két regényt jegyző író-költőnek ez az első novelláskötete.
A gyűjtemény összesen húsz novellát tartalmaz, amelyek 2011 és 2022 között keletkeztek. Elbeszéléskötetek esetében adódik a kérdés, hogy mi adja a válogatás koherenciáját, van-e bármiféle tematikus, motivikus vagy szerkezeti összefüggés a beválogatott írások között. A Vasgyúrók esetében a forma felől közelítve látható, hogy elég nagy a szórás a szövegek között: vannak egészen rövidek (például: Elnézés, Lekváros kenyér) és hosszabb, több részből álló sorozatok (Vasgyúrók, Örökkön és örökké, A Kelet Pamplonája) is. Ami összeköti a művek többségét, az a személyesség – ez alól kivételt képezhetnek a nyíltan aktuálpolitikai áthallásokkal dolgozó szatirikus írások, amelyekről azonban később ejtek szót. Ez a személyesség többféle formában valósul meg: bizonyos esetekben például egy szereplő monológját olvashatjuk (Lekváros kenyér), máskor pedig, mintegy a vallomástevés szituációját megidézve, több nézőpontból látunk rá ugyanarra a történetre (Vasgyúrók). Nem véletlenül használtam a vallomás szót, a második csoportba tartozó novellák valamilyen tragikus életeseményt járnak körbe (például a másik halálát vagy elhagyását) – annak okait, körülményeit, és azt, hogyan megy aztán mégis tovább az élet. De van példa egyes szám második és harmadik személyű narrációval dolgozó szövegre is a kötetben. Azonban a narrátor nézőpontja még az utóbbi esetben is közelít a szereplőkéhez, ezzel a részvét érzetét keltve az olvasóban.
A nyelv illeszkedik a karakterek miliőjéhez, ha úgy tetszik, társadalmi osztályához. A Vasgyúrók elszegényedő családja esetében a „lecsúszás” a nyelvi megformáltságban is visszaköszön. A Giacomo, a tökelütött bölcsész figurájának és a katonai közegnek a nyelve erős ellentétben áll egymással, ebből is adódik a novella komikumának egy része. A Győztünk, ami egyfajta A Pál utcai fiúk-átiratnak is tekinthető, a harcos indiánok fennkölt kifejezéseit (és nevét) imitáló, ugyanakkor a tinédzsernyelvet is visszaadó szöveg. A szerző a legtöbb esetben hitelesen teremti meg a szereplők saját hangját, egy-két esetben törik meg ez a tendencia: a Vasgyúrók esetében például az anya által alkalmazott irodalmi referenciák (József Attila és Szabó Lőrinc) mintha ellentétben állnának azzal, ami ismerős lehet neki – ez azonban magyarázható azzal is, hogy igyekszik más környezetet teremti gyermekének, mint ami neki jutott: „halljon ilyen szépeket, legyen műveltebb, mint a szülei, és hallja, amiket a sosem ismert nagyszüleitől kapott, hogy ne legyen ilyen falusi tirpák bunkó, akinek többet ér a feleségénél és a kisfiánál egy ilyen névtelen KURVA” (9.).
Talán a felsorolásból is látszik, hogy nem arról van szó, hogy egy homogén világot teremt meg a Vasgyúrók, és annak különböző zugait járjuk be (mint például K. Varga Bence Repedések könyve című elbeszéléskötetében), hanem párhuzamos világokat vagy még inkább: belső világokat láthatunk. Egyéniesülnek a figurák, nem lesznek sztereotipikusak. Ez az állítás egyedül a direkt politikai utalásokat tartalmazó szövegek esetében kérdőjelezhető meg, ahol pont a sztereotípiák és a leegyszerűsítő gondolkodás figurázódnak ki. Azonban hiába széttartóak formai és tartalmi tekintetben a Vasgyúrók novellái, mégis, a karakterekben van valami közös: ez pedig az úgy nevezett vasgyúróság. Erről így nyilatkozik a szerző: „[A] »vasgyúróság«, a »jég hátán is megélni képesség«, korántsem csak Magyarországon vagy a kelet-európai régióban jellemző – azonban rendre nem a legszerencsésebb, gazdagabb és felhőtlenebb történetű nemzetek és kultúrák sajátja. Ilyesformán érthető és valamelyest releváns: ha egy adott társadalomban, kultúrában, országban a balsors nem csupán régen, hanem generációkon keresztül tépi a legtöbbeket, az, természetesen, kitermel reflexeket, megküzdési, alkalmazkodási, viszonyulási stratégiákat (és ezek generációkon át való továbbörökítését). Például azt a számomra igen szimpatikus hozzáállást is, melynek eredményeképp az ember képessé válhat a legnehezebb helyzetekben is elszámolni háromig, nagy levegőt venni és újrakezdeni – akár a teljes életét is.”[1] Mindebből az is következik, hogy az írásoknak van politikai rétege is. A politika szót több értelemben is használhatjuk: elsőként tágabb értelmében véve, a (magyar) közélettel/közérzettel való foglalkozást értve rajta. Ez nem azt jelenti, hogy az érintett novellák „aktivista módon” reflektálnak a kurrens – főként hazai – problémákra, mint ahogy azt például az Erdős Virág-szövegek teszik, ennél bujtatottabban van jelen ez a tendencia. A kis magyar valóság mintegy a hátteret, ha úgy tetszik, a körülményeket szolgáltatja. Lásd a már többször emlegetett, címadó írást (Vasgyúrók), melyben a (mély)szegénység tematizálódik, vagy például a Szerelmes a gyerek alkoholizmussal küzdő nagybácsiját. De megemlíthető az a novella is, ahol a kommunista munkás és az anakronisztikus gróf világa találkozik (Jóvátétel).
Vannak azonban a politika fogalmát szűkebben használó írások is, amelyek konkrét aktuálpolitikai utalásokkal dolgoznak, olyannyira, hogy ezek fogják képezni egyes novellák magját. Ezzel együtt ezek a szövegek a túlzás eszközét használják, és az abszurd irányába mennek el, mind a történetvezetés, mind a nyelvezet terén, ez a működési mechanizmus sokban emlékeztet Bognár Péter Hajózni kell, élni nem kell című kötetéhez vagy éppen Márton László Hamis tanújához. Az abszurditás kapcsán megemlíthetjük például a Vasgyúrókból a „nemzeti űrprogramról” szóló alkotást (Álmodik a magyar): „A Csaba Királyi 2 ahányszor csak elvánszorgott Új Levédiáig, a lichtensteini fogadóbizottság mindig már ott várta őket, érdeklődve nézve a magyar virtust, ahogy szkafanderes hőseink tégláról téglára építik a fővárosnak kijelölt kő- és homoktenger mértani közepén a Galaktikus Szent István Stadiont.” (57–58.) Más írásokban a közbeszédben berögzült jelszavak tematizálódnak („migráns”, „Soros”), és az, hogy ezek hogyan módosítják az ember világérzékelést. De ennek a fordítottja is megjelenik A Kelet Pamplonájában: a valóság (egy idős turista meggyilkolása a falu népe által, mert azt hiszik róla, hogy ő Soros György) hogyan formálódik át hazugsággá, egy alternatív valósággá az újság hasábjain: „Tegnapelőtt egy kis, magyar faluban meg nem erősített hírek szerint migránsok támadtak és vertek halálra, brutális kegyetlenséggel egy idős férfit.” (142.) Ezek a szövegek a hétköznapi eseményeket az abszurditás határáig viszik el, ahogy a nyelvet is „túlpörgetik” (lásd például A galád tündér című műben Galádia – mely ország erős áthallásokkal bír Magyarországra – és a galád nép nevének etimológiáját) –, ezek a gesztusok azonban visszamutatnak a hazai viszonyokra. „Ezeknek a daraboknak, a Soros-elbeszélésnek, a nemzeti űrprogram fiktív jövőjét elképzelőnek és társaiknak, nem egyes politikai kérdések a fő tárgyai, hanem az, amit a politika mindennapi gyakorlata, illetve e gyakorlat konkrét következményei velünk, egyszeri emberekkel művelnek. Elvégre az a mindennapi világ, amit egyrészt a politikusok teremtenek »nekünk« (igazából: körénk), másrészt pedig, ez által befolyásolt, alakított egyénekként mi magunk is magunknak, válik azzá a közeggé, amiben – több-kevesebb otthonossággal, ha tetszik, ha nem – mindannyian élünk” – fogalmaz a szerző.[2]
A Vasgyúrók húsz novellája tehát mindennapi életünket regisztrálja, melynek része a politika is – szűkebben és tágabban vett értelmében is. Ebben a tekintetben Nyerges Gábor Ádám első novelláskötete tovább viszi azt a gyakorlatot, amely legutolsó versesköteteit (Berendezkedés, Nincs itt semmi látnivaló) is jellemezte: az eltolódást a „közérzeti” jellegű szövegek felé. Ennek látszólag talán ellentmond az a fajta személyesség, amelyet korábban kiemeltem. Azonban a személyesség a másik világának megismerését, az empátia gyakorlását teszi lehetővé, így tágítva saját világunk határait is.
Nyerges Gábor Ádám: Vasgyúrók, Prae Kiadó, 2024.
[1] Dénes Gergő, „a legnehezebb helyzetekben is elszámolni háromig, nagy levegőt venni” – Interjú Nyerges Gábor Ádámmal, Új Forrás Online, https://ujforras.hu/a-legnehezebb-helyzetekben-is-elszamolni-haromig-nagy-levegot-venni-interju-nyerges-gabor-adammal/ (Utolsó letöltés: 2024. szeptember 3.)
[2] Uo.
Hozzászólások